A családi házunk felújításának a kellős közepén bevállani egy nagy svájci kölyköt igazán nagy kihívás volt, de tudtam, hogy eddig is mindent megoldottunk most is sima ügy lesz. (Tenyésztőként tudom, hogy egy jó vérvonalú kutyus sosem jön ideális időben az ember életébe.) Sima ügynek is indult, mindenhova vittem magammal, szociálizálódni. Elkísért a munkahelyemre, csempét választani a nagykerbe, és rengeteget jártunk sétálni. Sokat utazott. Majd sajnos egyik napról a másikra elkezdett köhögni. Gondoltuk, csak félre nyelhetett valmait mert imádott faágakat rágcsálni. De egyik óráról a másikra rosszabb lett az állapota. Gyorsan bevittem a rendelőbe ahol éber röntgen felvételt készítettünk majd megdöbbenve láttunk valmai nem odaillő dolgot, így be kellett bódítani az alapos kivizsgáláshoz. Sajnos rövid időn belül kiderült, hogy több daganat nehezíti a légzését, ezért is romlott gyorsan az állapota mert sajnos már alig kapott levegőt. A semmiből egyik napról szinte a másikra agresszíven növő daganatokkal lett tele a gége-, garattájék. Így a szívem megszakadt de elengedtük őt mivel semmilyen jó kilátásai nem voltak egy ilyen agresszív kórral szemben a jövőre nézve. Nem hagytuk egy percig sem szenvedni. Szerettük annyira, hogy elengedtük egy jobb helyre ahol már nem keseríti az élete minden levegővételét egy ilyen agresszív betegség. A közös utunk csupán 4 hónapig tarthatott a sors akarata szerint....nem gondoltam amikor elhoztam, hogy ilyen kevés időnk adatik meg együtt. De az tele volt kalanddal és sok-sok boldog közös pillanattal.